Az élet semmiségéről

Hajdanában, amikor aprógyerek voltams mostan is, amikor öreg vagyok beteg,mindig különböző dolgokért bomoltam,de akkor is, most is, folyton teszek-veszek.Akkor künn a parton raktam homokvárat,mostan az Udvarnál kezem egyre fárad.Akkor az a homok, mostan ez a jáspis,de mindkettő játék, bár anyaga más is.Ha a kezünk serény, benn a szívünk renyhe,csak a gondatlané a boldogság enyhe.Meg kéne tanulni, hogy tétlenül éljünk,lázasan ügyelni, hogy végre henyéljünk.