Ismerkedésem Varus kedvesével

Varus barátom elcsipett a fórumsarkán, hogy bemutassa új szerelmét.Afféle nőcske, első pillanatraláttam, de nem rút és nem ostobácska.Hogy összejöttünk, tarka szóbeszéd köztelőkerült: mi hír Bithyniában,miképpen éltem én e tartományban,s vajon zsebemnek volt-e haszna benne?Elmondtam úgy, amint van: nincs remény rá,hogy a prétor, vagy bárki, a kiséret,hízott zsebekkel térjen vissza onnan,főként mivel galád személy a prétor,ki fittyet hány, fütyül kiséretére."De mégis - mondták -, biztosan szereztélegynéhány hintó-hordozó legényt, azmagától értetődik." Én a lánynakuras szerepben vágytam tetszelegni,s így válaszoltam: "Már csak jobb sorom volt,hogy - bár sovány vidékre is vetődtem -ne tudtam volna nyolc legényt szerezni".Pedig nem volt sem ott, sem itt egyetlenszolgám, ki nyeszlett székem szúkirágta,törött nyelét nyakába vette volna.Most szólt a lány, mint az ilyféle nőknélszokás: "Catullus édes, Serapishozhintóznám, kérlek, add kicsit ma kölcsönszolgáidat!" "Megállj no - szóltam akkor -,hibásan mondtam azt, hogy ők enyémek,mert mindmegannyi Cinna cimborámé.De állításom nem nagy tévedés volt:övé, enyém, mit számít az valóban?Így is sajátomként használom őket.De mily rosszmájú, kínosan pedáns vagy,hogy el nem nézel egy kis nyelvcsuszamlást!"