A zene (Kosztolányi Dezső fordítása)

A zene néha rám zúg, mint a tenger!Az ég felé, hahó!A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver,száll egy sebes hajó;

mellem feszül, tüdőm, mint a vitorla,nekidagad vadul,előttem a hullámok szilaj orma,s az éjszaka lehull;

érzem, hogy süllyedek, üvölt a víz,s a romlás kéje vár,a zivatar, az orkán szárnya visz,

bölcsőm az őrült tengerár. ─Máskor meg sima tükrén ringatomálmatlan bánatom!