Moesta et errabunda (változat, Tóth Á. fordítása)
Translated from French by Tóth Árpád
Agáta, mondd, szived nem száll-e néha messze,Túl e vak tengeren, e szennyes városon,Más óceán felé, hol zengő fény övezne,S hol ring a szűzi mély, kéken, sugároson?Agáta, mondd, szived nem száll-e néha messze?
A víz, a végtelen, ringassa renyhe búnk!Mily démon áldta meg, hogy bár üvölt vad ajka,S ormótlan orgonán a mord vész véle búg,El mégis ő csitít, az ős fenségü dajka?A víz, a végtelen, ringassa renyhe búnk!
Vágtass velem vasút! lebegj el, lenge gálya!El innen, el, ahol könnyünkből lesz a sár!Úgy-e, így sír szived gyakorta, óh, Agáta?Sok itt a bűn, a baj s a jaj, el, messze már!Vágtass velem, vasút! lebegj el, lenge gálya!
Óh, Éden, illatos tájad mily messze int!Hol friss azúr alatt csak kedvek s üdvök élnek,Hol, amit szeretünk, méltó szeretni mind,Hol tiszta kéj ölén ájulhat el a lélek!Óh, Éden, illatos tájad mily messze int!
S hát gyermek-kéjeink szelíd, zöld fényü kertje,Bujócskák, víg dalok, sok drága csók s csokor,Dombok mögül siró hegedűk halk koncertje,Hűs kőkorsók bora s az alkonyi bokor ─,Hát gyermek-kéjeink szelíd, zöld fényü kertje,
Ártatlan Édenünk, tűnt üdvökkel tele:Óh, hol van? Kína sincs s az Indiák se messzebb!Ha zeng hangos jajunk, felköltjük még vele?Vagy ébred még, ha halk ezüst sirásunk reszket:Ártatlan Édenünk, tűnt üdvökkel tele?