Éjféli számvetés

Mikor éjfélt ver az óra,Számadásra hí bennünket,Hogy a napot, a letűntetHasználtuk-e némi jóra?Mai napon, - volt reá ok;Tizenhármas péntek épen -Bár uszunk a bölcseségben,Ugy éltünk, mint a pogányok.

Letettük, mint léhütő népJézust, a legigazabbat,Mint élősdi, kit a gazdagKéznél tart, hogy élczelődjék.Mint az ördög czimborái,Hogy a csürhét meg ne bántsuk,A mi kedves, azt gyaláztuk,S nem mertük a bünt utálni.

A tévedő gyöngeséget,Hódolva a butaságnak,Bikaszarvas homlokának,Meggyötörtük mint peczérek.Csókot hánytunk a piszoknak,Nyegleséget ünnepeltünk,S főleg abba' telt a kedvünk,Hogy öleljük, a mi rothadt.

S végre, ennyi léhaságotHogy lehessen mibe ölni,Lantot büszkén pengetők mi,Kiknek híre abban áll, hogyA hivságot magyarázzák:Ittunk szomj és ettünk éhségNélkül... födj be vak sötétség.Fújjuk el már azt a lámpát!