A fiú

Olyan szeretnék lenni, mint azok,kik vad lovukkal szállanak az éjbe,fáklyákkal, égre borzadó hajakkal,a hajsza roppant viharába félve.Legelöl állanék, mint egy ladikban,nagy lennék, mint felgöngyölt lobogó.Sötét, de rajtam fénnyel lobogóaranysisak. S mögöttem a sötétbentíz ember várna sorakozva szépen,oly nyugtalan sisakkal, mint enyém,sötét, öreg, vak s mégis csupa fény.Mellettem lenne egy és fújna-fújnaa trombitával és száguldanánkés trombitálna utat és magánytés mint az álom szállnánk újra s újra;a házak térden állanak elébünk,a görbe utcán új és új magány int,terek terülnek; és mindent elérünk,zápor gyanánt zuhognak paripáink.