Az árva dala

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

Én Senki vagyok és Senki leszek,most még kicsi aztán éjbe veszeks elhalkul a vád.

Anyák, ti apáknyújtsátok az éjből a kezetek.

De jaj, mit is ér törődni velem,úgyis letiporják árva fejem.Mit kellek is én: ma még korai,holnapra befednek a sír porai.

Csupán ez egy ruhám van itt,az is vékonyka és avitt,örökre kitart ez a kis ruha rajtam,s tán ebbe fogad az egek ura majdan.

Hajam kevés és gyér felette(ilyen marad örökké),egykor Valaki úgy szerette.

Most nem szereti többé.