Dal (Rainer Maria Rilke)

Te, akinek nem mondottam, hogy éjjelsírok az ágyon,te, ki bölcsőként ringatsz lassú kéjjel,ha vágyom,te, ki nem mondtad, hogy dúl szerteszéjjel,mit nem csókoltál rám, a csók:mi lenne, ha azt, mit vágyunk nem ér el,e nagy pompát elfojtanókés így vágnánk az útnak?*Nézd a szerelmesek,mihelyt a vallomásuk megesett,mindjárt hazudnak.*Magányossá teszel. Mindennel elcseréllek.Kissé vagy, aztán zúgás vagy, te lélekés illat is vagy, omlatag.Mind elvesztettem őket karjaimban,csak te születsz meg újra, mindig ifjan:mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.