Hölgy a tükör előtt

Mint a fűszert az álomitalban,feloldja a tükre mélyibenlankatag mozgását szeliden,majd mosolyát is bedobja halkan.

És vár, míg folyékony tükre pezsdülgyöngyöt hányva; aztán a hajáta tükörbe önti és agát-fényes vállait emelve restül,

inni kezd a képből. Félve issza,mit mámorral inna egy szerelmes,kémlelő gyanúval, téveteg les,

s a komornát akkor hívja visszahogy tükrébe már egy láng, egy bútorárnya ing, az alkonyi borútól.