Utolsó ítélet

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

Most szívük egyszerre összeretten,átlyukasztva, holdnál epedőbben,sárga tarlón ülnek, megmeredtens megmarottan, síri lepedőben,

melybe szinte régen belenőttek.Ámde nézd az angyalok csapatját,lágy olajt hoznak s vén serpenyőkets a hívőknek hónaljába rakják

a jótettet, melyet még korábbanvégeztek lenn, a föld bús porában,hogy a hónalj kis melege fújja

s meg ne hűljön az Úr drága ujja,hogyha odanyúl az ég királyas tetteik, érintve, megbírálja.