Önarckép 1906-ból

Az ősi, régen nemesi családnakVadsága a szemöldök peremén.A szemben félelem s kék enyhe fényA gyermekkorból és itt-ott alázat,Nem szolga-vágy, de szolgáló erény.A száj: csak száj, nagy, biztos és kemény,nem rábeszélő, de valami bátratkimondó. A homlok előrebágyads árnyak között méláz el feketén.

Csak sejtelem még és korántse kész:a bánat és siker még nem ragadtaúj markolással teljes diadalra,és mégis: ez a sok kusza vonalka,valami komoly, igaz és egész.