Búcsúszó és köszöntés

Abban is van mindig valami öröm,Mikor valakit hátam mögött hagyok.Valakit, valamit.Fogva tartottak, lekötöttek.Most újra magam vagyok.

Nem sajnáltam tőlük soha magamat,Kinyíltam feléjük, mint nap felé a virág.Szólottak, szólottam.Mindig egyformán, mindig ugyanúgy,Jó barát, hű barát.

Harang voltam: kongtam, ha kongattak,Ismerős hangú, kedves, bátor.De néha, de néhaSzerettem volna kiugraniA torony ablakából.

Tudtam: ezer titkot rejt a szívem.Tudtam: milyen kevés, ami kifeslett.Más arcok, más hangok:S én is más leszek, vakítóbb,Fényesebb, szebb,

Futnom kell a régi arcoktól,Új társak kellenek új földön.Akkor majd, akkor majdSzólani fogok új nyelveken,Magam is meglepődöm.