Holdfényes almák

Fönn a padláson almák sorba-sorba,tetőablakból süt a hold mogorva,tengerzöld fénnyel. Őszi éj sodorja afelleget, s elbúj a holdvilág.

Deszkán egér kapirgál egyre, hosszan,majd hallgatás, egér, ember se moccan,felhő suhan, a hold bukik ki mostan,nyilazza újra tengerzöld nyilát.

Setét sugárba fürdik a sok almaa roskadó polcon, ezüstben alva,az álom-almák holdsütötte halma,a meredek lépcső oly néma lent.

A folyosókon senki, csak az álom,és halkabban, mint a gyümölcsös ágoncicáz a hold, cikázva haloványons a tündéri almákon ül a csend.