Az elveszett kedves

Nos, vége! s bármily fájó íz is,úgy fáj-e, mint hivém?Ejh! jójszakát cseveg a csíz ismár a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,így láttam én ma még,de holnap mind pattanva kelyhes- s lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óhnyúljak kezed után?S barát legyek? csak barát már? - jó!de annak is jut ám

egy nézés, ében fénnyel villanó! -Szivem hadd őrzi görcsösen -s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,csak tán csöppnyit puhább,s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,csak tán picinyt tovább...