Két vers (Robert Browning)

1.

SZERELEM AZ ÉLETBEN

I.

Szobára, szobát,fölhajtom mindutánad a házat!…Ne félj, szivem, egyszer megleled őt még,és nemcsak a függönyön lépte szellőjét,és nemcsak fekhelye illatát,vagy fodra tükörből vissza ha ints ujját virággal ekózza a váza!

II.

De hervad a nap –Előre még!– s ajtóra jön ajtó…Óh végig ezer benyilót és termet!…Hiába! kilép, mire én ott termeks hajszolva – ki bánja? – megy kárba a nap.Már este van és még hány menedék!milyen szobasor! hány rejtekes alkóv!

2.

ÉLET A SZERELEMBEN

Menekvés?Tőlem?Mit ér?!Mig én vagyok én s te vagy te; migketten vagyunk a világban, éna szerelmes, és te a kőkemény:egyik üldöz, a másik fut s buvik.Már félek, az életem kudarc.Valóban, mint egy végzet, olyan;és bárhogy igyekszem, hasztalan:de mi kár, ha vesztes e földi harc?Csak torna ez, ideget edzeni!Szárítsd föl könnyed, ugorj, kacagj,ha elestél, ujrakezdeni:e hajsza az Élet, ennyi csak!Még egyszer villantson szeme rámegy sugarat ebben a ködben, s énha összedől remény-palotám,ujraépítem! bár szökevényörökké shűtlena Cél!