A sajkázás

Indúl a sajka, mely ChloétKözűlünk elviszi;Ti csak, szellők, s kis istenek,Ti csak toljátok azt!

Hordjátok, gonddal, lágy habok!Úgy ah, ha szép szemeRezgésteken mulat, reámFog emlékezni majd.

A part kies árnyéki köztZengjen a tollas nép;S a lenge sás s a víg csalétA partra vonzza ki.

Azonban te maradj simán,Csendes tó, míg kilép,S vigyázz reá; nem ült sohaSzebb lányka hátadon.

Mint a nap, tiszta, mely magátKebledben tűkrözi;Szép, mint a szép Cypris, midőnFehér tajtékjain

Gyöngyház-szekérre lépe fel.A víznek isteneiElhagyták a játékot, elA tenger szépjeit.

Nem nézték elsárgúltjaikCsalongatásaikat;Csak Cyprist nézték, míg vízekSíkjáról partra szállt.