Örömujjongás Csen Hsziung érkeztekor

Hogy a sárgamadár csőrén elhalt az énekés a zöldszilva is félig-meddig megérett,sirattam a tavaszt, hogy már-már elmúlik,elmentem csöndesen a kerti kapuig.Leültem ott búsan, pityizáltam magamban,egyszerre hallom, hogy ropog a kapu halkan.Örültem, hogy vendég jön, kit nem is hívunk,hát még mikor láttam, hogy ő az, Csen Hsziung.Gond nélkül és vígan beszéltünk és beszéltünk,tréfázva és gyorsan meséltünk, hogy mit éltünk.Egy kupa bor milyen csodát mível velünk:elmondjuk általa az egész életünk!