A vacsora - Fabullhoz

Catulle (84–54 a. C.)

Traducido del latín por Csokonai Vitéz Mihály

Nálam jó vacsorád leénd, Fabullom,Egy-két napra, ha megsegít az isten.Ha gazdag vacsorát hozol magaddal,És fog jönni veled fejér leányka,Jó bor, tréfa, egész sereg kacajjal.Ezt, mondom, ha hozol, Fabull barátom,Lesz itt jó vacsorád; mivel CatullodErszényét merevűl beszőtte a pók.

Ellenben veszel itt csupán szerelmet,S édesebb, gyönyörűbb ha még van ennél:Mert lyánkám kenetét adom tenéked,Ezt adták neki Vénus és Cupídók:Mellyet hogyha szagolsz, az égre így nyögsz:Hogy téged merevűl teremtsen orrnak.