A szegények halála (Tóth Árpád fordítása)

Óh, jaj, csak a Halál, aki éltet s vigasztal,Nekünk csak Ő a cél és egyetlen remény,Az áldott csodaszer, mely izgat jó malaszttal:Mennünk, míg száll az est a bús táj peremén.

Viharral küszködünk, csak hó és jég marasztal,S a setét látkörön csak Ő a rezge fény,Ő a szent könyvbe írt, regés, jó korcsmaasztal,Melynél ehet-ihat s leülhet a szegény.

Ő az elaltató, delejes ujjú Angyal,Álmot hint, melyben a csodák tűzvésze langal,Fázó mezítlenek ágya tőle puha,

Isten dicsfénye Ő, csodás csűr égi szája,Szegény nincstelenek erszénye s jó hazája,Ismeretlen Egek tágra tárt kapuja.