A fogoly

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

Gondold el, hogy mi mostan élvezet,lég a szájadnak s a szivednek szikra,az csupa kő és csupa-csupa szikla,melyen elalszik a szived, kezed.

És ami most holnap, igéret és:majd, később, vagy: azután, vagy: jövendő ─az csupa seb, amelybe csúnya genny nőés nem fakad fel a dagadt kelés.

És ami volt, az mint egy bús bolondőrjöngve a szájad körül bolyong,mely már nevetni sem tud s bús előre.

És ami Isten, az börtönöd őre,ki egy lyukra rányomja éhesenpiszkos szemét. S nem tudsz meghalni sem.