A kísértet (Charles Baudelaire)

Ágyadhoz surranok sötétlőn,mint lángszemű angyal, ha éj jön,s feléd kúszom majd zajtalana hosszú árnyon, egymagam.

Csókot lopok rád, büszke barna,miként a hold a hűs avarra,s ölellek is, te bóditó,mint sírt a reszkető kigyó.

Ha jő az ólomszinű regg,hideg lesz a bús ágyüreg,s estélig elhagyatva látod.

Más lágy, szelíd szivet ural:én rémülettel, bosszuvaltiprom le majd az ifjúságod!