Az aranyszobában

Harmónia

Elefántcsont keze halkan, észrevétlen,járt a billentyűkön megrebbenve néha,mint az ezüst sugár, ha zúg a levél fennés remeg a nyárfa, a halovány, méla,vagy nyugtalan tenger dagadó tajtéka,ha fogat vicsorít hab a futó szélben.

Az aranyfalra meg úgy hullt az aranyhaj,mint lenge ökörnyál bomladozik széjjel,ha peremizzsel játszadozik halkkal,vagy a napraforgó, ha oszlik az éjjels föleped a napra vágyakozó kéjjels a lándzsás liliom csupa láng és hajnal.

És piros ajaka isteni mámortulúgy éget a számon, mint a rubin mécses.melyben a tűz lobog s eleven bíbor gyúl,vagy a pomagránát, mely sebektől véres.Vagy a lótusz szíve, melyre tüzes-édes,rózsapiros bornak üde vére csordul.