Együgyű dal (Paul Verlaine)

A zongora, mit gyenge ujja csókdos,a rózsaszürke estbe felragyogés egy dal ébred, fájó és bolondos,a szárnya surran és beszél-gagyog,bolyong, zokog és sir és meg-megáll,hol csendesen az ő parfüme száll.

Miért ez az együgyű édes ének,mely altatgatja álmatlan szivem?Mit adhatsz, kis bolond dal, a szegénynek,és mit akarsz, hogy félve, szelidenkiszállsz az ablakon és hallgatagmeghalsz a fák közt a kert alatt?