Requiescat

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

Lépj halkan, itt a lány,a jó, a hű,szólj csöndbe, hallja tánhogy nő a fű.

Fénylő aranyhajátfödi penész.Ő volt az ifjúságs porként enyész.

Akár a liliom,mit fény fakaszt,nő volt, édes, finoms nem tudta azt.

Koporsó, sziklatömbvan kebelén.Ő már pihen, de fönta jaj enyém.

Csitt, lantom, énekem,nem hallaná.Itt nyugszik életem.Földet reá.