Rettegés (1909)

Sokáig olvastam, tudom, ez estenÉjfélt ütött, egyszerre félni kezdtem,Már nem tudom, mitől, de féltem iszonyúnLihegve hallgattam, hogy az éjféli csöndbenValami borzalom jön a sötét borún...Valaki csöndesen megáll mögöttem,Áll nesztelen, meredten, szótalanS kacag idegesen, fülsértve, fagylalón;Semmitse hallottam belőle. Borzalom!Fölém hajolt már, hogy megfogja ah ajam,Éreztem a keze lassan felém intS én nyomba meghalok, ha ez a két megérint!...Egész közel simult némán tapadva hozzámS én ültem ott lekötve és merőn,Nem fordíthattam hátra gyenge főm...Mint madarak, miket szétszórt az orkánVijjongva röpdöstek rém-gondolatjaim,Fagyos verejtéket lopott reám a kínS hallgattam a kongó, kopár-üres szobán átEgymásra csattogó fogaim vacogását.

Egyszerre megreccsent valami a szobámba,bősz ordítás harsant az éjszakán keresztül,Minő sosem szakadt még emberi kebelbülS a földre vágódtam meredten, holtra válva.