Ádám (Rainer Maria Rilke)

Megdöbbenve áll a székesegyházcsúcsivén, az ablakrózsa mellettés mellében elfúl a lehellet,hogy hová nőtt az a végtelen láz,

amely őt íly polcra állította.S fölmagaslik, s örvend élni, szívestetterővel, mint az a földmíves,aki dolgozott, nem tudva nyomba

az új föld felé utat találnia telt és kész Édenkerten által.Istennel nehéz volt pörbe szállni,

mert nem engedett s felette bőszül,újra és megújra új halált hal.Ám az ember megmaradt: a Nő szül.