Ócska ágyon

Kosztolányi Dezső (1885–1936)

Egy éjjel, hogy egy iszonyú zsidólányfeküdt mellettem, mint egy holttetem,az olcsó testen, a halálos óránőt láttam én, szomorú végzetem.

A teste ősi fönség és szilajság,a szeme éles, és a kegye kard.Viseli haja illatos sisakját,amely mindig bűvös körébe tart.

Ó hogy csókolnám testedet, te gyöngéd,hűs lábadtól hajadig furcsa kéjjelpergetném a csók izzó drágagyöngyét.

Csak megrebbenne egyszer büszke pillád,dacos királynő, és könny öntené elvakítva villogó, merev pupillád.