Az új görög dalnok (A „Don Juan”-ból)

Szigethazám, szigethazám!Hol Sappho égett s énekelt,Hol terme harcz és bék’ müve, –Delos megállt és Phoebus kelt!Örök nyár hint még rá sugárt,De, napján kűl, minden leszállt.

Skios múzsája s TeioséA hőskoboz, szerelmi lant,Más parton él hírben, nem itt;A hang szülőföldén kihalt,Bár Eccho távolabb vetiMint ősink «Boldog Szigeti».

Néznek Marathonra a hegyek –S Marathon a tengerre néz;Ott álmadoztam egykor én,Hogy még Göröghon szabad lész:Mert, állva perzsa sir felett,Nem hittem szolga létemet.

Ült a király bérczhomlokon,Mely néz le Salamis fölé;Ezrével ott lenn a hajók,Had, nemzet számra: ─ mind övé!Megolvasá nap költekor ─De hol valának este, hol?

Hol vannak ők? s hol vagy te is,Hazám? Partod némán hever;Nem zendül itt a hős koboz ─Nem dobban itt már hős kebel!S lantod, az oly soká remek,Ily kézre száll-e, mint ezek?

Még valami ─ ha nincs babér ─Bár szolganép közt, láncokon ─Pirulni honfi módra, mintE dalra most is homlokom;Mert, haj! mi itt költői bér?Pir a népér’ ─ köny a honér’.

Hát csak sirassuk jobb napunk?S pirúljunk? ─ Haltak őseink.Add vissza, föld, kebeledbőlSpartai elhunyt hőseink!A háromszázból hármat adj:És Thermopylaenk ujra nagy!

Mit? csend tovább? csend mindenütt?Ah! nem; ─ a holtak hangja kél,Mint távol omló zúgatag,Felelvén: «egy kezdjen, ki él ─S megyünk, megyünk, vezessetek!»Élőn kivűl, nincs más siket.

Mind hasztalan; verj másik húrt;Kelyhedre tölts Samos borát!Harczot török csordákra bizz,Vért néked ontson a borág!Hah! lám, alig hogy szólalál ─Mint érti sok vad bacchanál!

Még dívik pyrrhi tánczotok,De hol a pyrrhi harczirend?Feledségbe e kettő közűlMért a nemesbik leczke ment?Kadmos betűje fenvagyon ─De rabnak szánta-e, vajon?

Samos borával tölts kehelyt!Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!Az ihleté Anakreont,Ki szolgált ─ de Polykratest ─Térdünk haszint’ akkor hajolt,A zsarnok mégis honfi volt.

Lám, Chersonéz’ tyrannja isSzabadságnak hő bajnoka;E tyrann Miltiades volt!Oh! bár efféle zsarnokaVolna a jelennek! LánczaiSoká fognának oldani.

Samos borával tölts kehelyt!Bérczes Sulin, s a pargaiParton, van még egy faj, minőtSzültek a dórok anyjai;S van hintve mag, ott valahol,Kikben Herakles vére foly.

Szabadságot franktól ne várj ─Ezek királya vesz, meg ad;Miben süker reménye él,Csak honfi kard, csak honfi had;Ozmán erő, latín cselek,Megrontanák hős vértetek.

Samos borával tölts kehelyt!Árnyékba’ lejtnek szűzeink ─Im, mint ragyog dicső szemök;De, nézve lángzó szépeink,Enyém forró könyekben ég:E kebleket rab szopja még!

Tégy Sunium párkányira,Hol senki, mint én, s a habok,Hallgassuk egymást búgni, mígDallal, mint hattyu elhalok:Hon nem hazám, mely lánczot hord –Csapd földhöz a samosi bort!