Lilihez

1.

Csendes volt kebelem, mint nyár idejében az estve,S benne nem is zajgott semmi szerelmes erő.Mig téged nem láttalak én, Lili, tiszta leányka;S rám nem villantád szög szemed égi tüzét.Most már zúg kebelem, mint fergetegekben az erdő,S mint ház, melyre lecsap Zeusz nyila, lángba lobog.Isten hozzátok csend s lassú szív-dobogások!Immár el vagytok veszve örökre nekem.

2.

Mint egyedűl utazó, kit dolgai visznek az útra,Menten megy, s kijelelt czélra sietve siet.Hirtelenül nagy bércz vagy mély folyam állja el utját,Nyomba megáll, bámul, s nézi mi lelte, szegényt.Tartson-e hozzád vagy tüled, azt sem tudja, csak állong;Igy jártam magam is, szép Lili, hej teveled!

3.

Mely bűbájos öröm szép lyányhoz jutni legénynek,S nézni kirózsálló ajkait és szemeit.Ajkairól szemlél szinmézt lecsepegni, szemébűlLegragyogóbb napfényt messze kiomlani lát.Ily érzésre magát boldognak véli, reménynyelMindene eltelvén: hej Lili, igy vagyok én!

4.

Láttad-e asztalnál szemeim rád mint merevedtek;Mint tévelygettek nyilt piros ajkaidon.Mint mozgott ajakam készültibe szólani hozzád;S nyelvem, mint lekötött, nem tuda ejteni szót.Összeszorult mellem tefeléd felnyögve sohajtott;Sóhajtomba' ki volt fejtve, mit érezek én.

5.

Képed, míg ültél, sok ezernyi kegyekkel igézett;Álltodban bájló kellemid álltak elő.Karcsún nőtt derekad, kis lábod s többi kerekségTesteden, élesztő vágygyal itatta szemem.Igy ültödbe, felállj, s álltodba, hogy ülj le, kivántam;Mondsza, Lilim, nem nagy háborodások ezek...?

6.

Nem hihető, mi hamar szerelembe bebukhatik a szivS úszván árjaiban, süllyed alábbra alább.Bármint küzd is az ész mély bajtúl menteni őtet,Nem használ; bajt les, bajba merengni szeret.Édesen álmodozik, tündérek lelkei lengnekHő velejébe: Lilim! sorsomat észrevehetd.

7.

Mint pók a legyeket, mint lép a tarka madárkát:Igy fog el a szép lyány kényire férfiakat.És a rab valamint inkább menekedni törekszik,Még annál inkább bésodoritja magát.A legyek és madarak küzdnek szabadulni; de férfiÓhajt lenni fogoly: hej Lili! igy vagyok én.

8.

Ó te, kit a szerelem nem hajtott járma alá még;Mit vicsorítod rám gúnyröfögő fogaid'?És gyávának itélsz, hogy mostan lyányka igázott,S mint faragott bábbal játszik azóta velem.Nincs neked érzékeny szíved, jól látni szemed sincs,Igy is jöszte, Lilit lásd, s szerelembe omolsz.

9.

Szívünk sok bajokat termeszt érzései által,S nem képes - gyerek ő - pontba' segitni magánBoldogságunknak mégis fő kútfeje szívünk;Ő nyujt ártatlan szent örömökre okot.Gyermeki érzeletit hagyjuk meg; boldogan érezA gyermek: Lilikém! gyermeki körbe' vagyok.

10.

A bölcsek nevetik, kiket a szerelem heve forraszt;És nekik a tudomány mennyei kedveket önt.A ki nem alkalmas szerelemre, az éljen eszével;Ég, föld, tüz, tenger bő mulatása legyen.Ám kiben ég a vér s szép lyányt pillant meg, az észszelMit gondol? - könyörülj, szép Lili, esztleneden.

11.

Ennyi sok érzésnek tán hinni te, szép Lili, nem fogsz,S azt véled, költő ész szüleményi ezek.Óh ha nem érezném tudnám-e lefesteni szóval;Hang süketet, valld meg, s szín vakot érdekel-é?Szívem-eszem tüz lett temiattad; s nem hiszed ezt el?...Vesd próbára hitem, s hej Lili hinni fogod.

12.

Mily gyönyörűséges, Lili, téged látni ha tánczolsz;Láthat-e már ennél szebbet az emberi szem?Lábhegyen a levegőbe' lebegsz, s mint grátia szökdelsz;Ámolyog a néző, s kétli, ha földi vagy-e?Lelkem is, ezt néztembe' veled kilebegve szökellett;S nem leltem helyemet helybe' s magamba' magam.

13.

Mint a rét tavaszon, ha esik, frissülve kizöldül;S rózsa kinyilva pirosb hajnali harmat után.Tánczod után te is ugy felforrva, elöntve hevednekCseppjeitűl, ingerb szinbe meritve valál.Mennybeli hullámkák szendén emelődtek, apadtakHalmidon: ily szép vész közt ki ne kérne halált?

14.

Hajnallott az idő s kezdett a táncos oszolni;Távozatod, könytűl ázva, kisérte szemem.Ah te nyugodni menél, én mentem kinba kerengni;Ágyamnál lebegett szüntelenűl alakod.Képzeletim mindent bájszinben hordtak előmbe;S érted esengve mohón vert, Lili, minden erem.

15.

Álmatlan fővel szellős levegőre siettem,Hogy tüzem enyhitsék májusi lágy zefirek.Mint boglyába kapott szikrát éleszti az alszél;E kicsi pajkosok is fújtak ölembe parázst.Bárhova menjek is én, bármit tegyek, égni teértedKell nekem: Etnám vagy, hej Lili lángba boritsz.

16.

Mint csatahely belsőm oly pusztán áll kirabolva,És feldúlt testem szivtelen, esztelen is.Győző vagy, Lilim, én meghódolt, bánj velem immárKényre; szabadságom sólyomi szárnya kiholt.Édes-e azt látnod? nem tudhatom: énnekem édes,S lánczaimat viselem drága ereklye gyanánt.

17.

Igy lecsatázva, leverve is így, telik égi reménynyelLelkem; majd megszánsz tán valahára Lilim.S minthogy bájaidért mártíromságra jutottam;Egy nefelejcskével felkoszorúzod agyam.S mondani szánakodón fogod: a kinek annyi keservetLétem szült, e szál bére, jutalma legyen.

18.

Félre csalóka remény tőlem, hagyj engemet égni;Minden bér nélkül hagyd hamuhodni fejem.Hogy szívembe omolt szerelem tüze, s égeti porrá,És nekem egy látás annyi bajokba került:Nem foly még abból, hogy forrón szánjanak engem;S rám mosolyognának szép Lili csillagai.

19.

Hol vagyon, és ki az a fő boldog férfi, világon,Vágyok látni, kiért szép Lili melle dobog.Az nem irigyli király bíborjait, udvari fényét;Néki egész föld menny, létele égi gyönyör.Jer boldog, rózsás pályáddal hadd vetem összeSzirtrűl szirtre vivő s kinok elejbe, utam.

20.

Látni, szeretni mit ér, ha viszont nincs a ki szeressen,És lángod nem gyujt más kebelébe' hevet.Béna dolog visszátlan eset, suta parlagi szántás;Rózsa helyett tövisek szálai termenek ott.Ah gyilkos tövisek! szanaszét igy tépitek a hűt:Rajta tehát, keserű állapotomba veszek.

21.

A kit az éh oczeán siketült hullámai hánynak,És csak deszkán függ élete, élni reményl.Sűrűen beborúlva egem, s egy fény se világít,Amely jobbodhoz, szép Lili, nyitna utat.Még is bízakodom, kiderül tán nékem is a nap;S foglak bírni: hiú gondolat, árva remény.

22.

Nincsen az élők közt, ki tehozzád hajlana jobbanNálamnál s hívebb tudna maradni neked.Szivbeli érzeletim s onnan forrt csókjaim árjaVolnának, Lilikém, gerjedetünkbe tanúk.Istenném volnál, s én sírig lelkes imádód;Emberi s angyali lét folyna szövődne belénk.

23.

Ah, de mit óhajtok; nem vagy, Lili, szánva te nékem;Útamtól útad messze világnyira jár.Ah, ne szeress engem, csak hagyd szeretetni személyedTőlem: fél öröm ez, s csorba, de nékem öröm.Bárhol, bárkivel élj, lelkembűl senki se tép ki:Te oda vagy mélyen zárva enyészetemig.

24.

Szívem rejtekibűl folyt versim hogyha nyugalmadBolygatták, szerelem szülte, bocsánatot adj.Vallásom zengték, miket érzek irántad, elődbe;Ártatlan czéljok, senki se vétkel ezért.Nem jutnak, hova kívánnám, szüz melled ölébe;Jó Lili, rejtsd valamely zugba irígyek elől.És ha világ fog bántani, fog pedig, akkoron olvasdS sóhajtsd: szerzőtök volt csak a hű szerető!