Evander és Alcimna

Alcimna.Nélkűled, ah te kedves,Én az vagyok,Fény s harmat nélkül a miA kis virág.Keserg az, fonnyad, elhal;Bús a tavasz,S kedv és öröm repülveFutják a tájt.

Evander.Szelmed, kedves lányka,Az énnekem,Fény s harmat a mik e tájViráginak.Minden bokor feléledt,Vig a tavasz,S kedv és öröm lépé megIsmét a tájt.

Ketten.Kedves, szeretni foglak,Ezt eskem a mezőnekSzent istenségeire.Nymphák, halljátok eskem!Azt eskem a mezőnekSzent istenségeire.

Alcimna,Mint a midőn fagyávalA tél belép,S rétjeinkről a kis méhetElkergeti;Bús ő, s keserg magában,Mert párja nincs;Mint ő, kesergek én is,Ha párom nincs.

Evander.Mint a midőn tavaszszalA nap kikél,S altából a kis méhetFelkergeti;

Alcimna.Vig az, s örűlve szállong,Mert párja van.Mint az; örűlök én is,Ha párom van.

Kelten.Kedves, szeretni foglak,Ezt eskem a mezőnekSzent istenségeire.Nymphak, halljátok eskem!Azt eskem a mezőnekSzent istenségeire.