London (William Blake)

Sikátor mélyén lépdelek,a Temze partjához közel,és minden arcon jel remeg,bűn és bánat marta jel.

Gyerekhangból, ha fél, eseng,s ha jaj sikolt a férfiból,panaszból, átokból, ha zeng,az értelem bilincse szól.

Kéményseprő hangja száll,s templomot rémítve kél,omlik paloták falánzsoldos hangja, mint a vér.

És hallom, amint éjféltájtifjú szajha csecsemőtátkoz és dögvészt kiáltmegposhadt hitvesek előtt.