Az álomhoz… — William Wordsworth

Juhnyájra, mely egyenként ballag átegy szűk hidon… záporra, méherajraés vízesésre… szél és habmorajra…fehér sik égre… síma tóra… tágmezőre… mindre gondoltam – s továbbfekszem – álmatlan; – s már hajnali zajragyúl a gyümölcsös, zeng a bokrok aljas az első méla kakukszó kiált.

Így tegnap éjjel és két éje márnem nyerlek én, óh Álom! drága, lanyha…Ne kinozd azt, ki oly régóta vár!Mi nélküled a reggel dús aranyja?Jer, nap és nap között áldott határ,friss gondolat s víg épség édesanyja!