Szonett (Wordsworth)

Apácának nem fáj soha a zárda,cellákba boldogok a remeték,bús zugjaikba diák-csemeték,takács s leány a rokkánál nem árva,

az is vidám, a méh a napsugárba,mely tar hegyeknél röpködött elébb,egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:ó, aki önmagát börtönbe zárta,

az nincs börtönben: én is úgy szerettem,ha megkötött keményen a szonettem,tartózkodásra és szabályra intvén,

és boldog lennék, ha akadna Szellem,ki föllázadt a nagy Szabadság ellen.A versemnek épp úgy örülne, mint én.